Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy megsárgult kép

 

(Adrienn unokámnak)

 

 

Egy megsárgult kép...

hogyan fessem meg

égi szépségét

a kis cserfesnek,

kopott cellulóz

tündér-varázsát,

- ha festeni se tudok -

hogy lássák

szeplőcskéit

a pisze orr körül

és hajtincseit,

ahogy göndörül

kékes-szürkén fenn

szeme csillagát,

mely rózsaarcán

szendén csillan át,

mosolyát apró

pórusok között,

hová istenarcú

angyal költözött

s ajkait, mely nyit

és sohase zár,

és hull a szó,

mint mézédes nektár,

ahogy e pöttöm

a Napra felkacag,

zizzenő fények

elvakítanak,

kihull a kép

kezem közül sután,

hogy fessem le

ennyi idő után.

Akit ma látok,

rá se ismerek,

hisz felnőtt lett ő...

és én lettem gyerek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.