Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cédrus-testű nők

Belém mártja körmeit a város,
lányok az utcán kacarásznak rám.
Feszülő blúz ring kerekded fényben,
befúj a szél a szoknyájuk alá.
Őszülő kamaszként nézem őket,
-felszökik bennem vijjogva a láz-
egyik fekete, mint az anyaföld,
másik aranyból font búzakalász.
Felfestem vágyaim vásznára,
a férfi lélek ábrándokban él,
csapong, szárnyal, kalandokra vágyik
s ha elbukik, győzelmekről mesél.

Látom őket, pásztáz a szem belül,
a kéz mozdul, ahogy testükhöz ér,
számat a vágy sós-íze kimarta,
feszül az erek karzatán a vér
s mindent, ami szép: kéz, láb, arc, szemek,
megkóstoltat, mint akit megsebzett
dadogón, némán, míg éhség gyötört,
szomjúság kínzott kenyér, s víz helyett.

Cédrus-testű NŐK, csipkék, illatok,
törékeny álmok mind, üvegholdban.
Kihunyt a fény, a vér csak körbejárt
börtöne falán, még övék voltam.
Férfi bűnnek így hordom szégyenét,
s minden gyönyörűségét magammal.
Vágyak nélkül üres lesz a világ,

test nem élhet, a lélek meg belehal. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.